Ígéretem szerint küldöm a pár sort a Bowennel kapcsolatos tapasztalataimról!
Februárban, pár hét derékfájást követően erős, kisugárzó fájdalom jelentkezett a jobb lábamban, alig tudtam menni, nem tudtam lépcsőzni, nem bírt el a lábam futás közben, fájt az ülés, a háton és a hason fekvés. Egyik pillanatról a másikra nehézzé váltak a mindennapok. Sajnos már ismertem a tüneteket egy korábbi porckorongsérv miatt, és el is mentem gyógytornára, ami eddig mindig segített, de most sem a gyógytorna, sem a gyulladáscsökkentő gyógyszer nem használt, csak egyre fájdalmasabb és nehezebb lett a mozgás. Nagyon elkeseredtem, mert szerettem volna jól teljesíteni és beilleszkedni az új munkahelyemen, nagyon hiányzott a sport és a jóga is, ami fontos része az életemnek, és folyamatosan kialvatlan voltam a fájdalom miatt, és a családi programokat is aszerint kellett szervezni, hogy mit bír a derekam.
Az egyik kedves jógaoktatóm ajánlotta Csillát, én pedig minden lehetőséget szerettem volna kipróbálni, ami segít elkerülni a kiújult porckorongsérvemmel a műtétet, amit addigra már mindenki az egyetlen gyógymódnak tartott.
Megnéztem a honlapot, és már másnap hívtam is Csillát időpontért. Innen kezdődött az én utam a Bowennel a gyógyulásért. Az első kezelések még nem sokat enyhítettek a fájdalmon és a lábamba sugárzó tüneteken, de tudtam és hittem, hogy valami elindult bennem, változom. Meg akartam gyógyulni, és Csilla segítségével tettem is ezért. Ahogy telt az idő és hétről hétre mentem a kezelésekre, egyszer csak azt vettem észre, hogy már tudok hason feküdni, hogy már lassan pár lépést tudok futni, hogy pár percre tudok háton is feküdni, hogy újra tudom végezni a gyógytorna gyakorlatokat, ez óriási eredmény és öröm, ha az ember hónapokig képtelen rá, mert a teste nem tudja kivitelezni a korábban annyira természetes mozdulatokat. Nyárra szinte teljesen tünetmentes lettem, és hálával gondolok Csillára és a Bowenre, hiszen ha tavasszal a műtét mellett döntök, és nem adok esélyt ennek a nagyszerű móds zernek, még mindig csak a rehabilitációs utókezeléseknél tartanék.
Ehhez képest visszatérhettem az aktív mindennapokhoz, a jógához, újra tudok jógaórákat is tartani, és az új munkahelyemen sem kellett több hónapos betegszabadságra mennem, a családi programokon is újra jókedvvel és fájdalom nélkül tudok részt venni.
Mindenkinek szívből ajánlom, hogy adjon egy esélyt ennek a mellékhatások nélküli módszernek, és higgyen magában, adjon időt, hogy beindulhassanak a gyógyulás folyamatai, és hagyja, hogy a teste, lelke visszatérjen egészséges állapotába.
Rita