Az idei Camino legnagyobb tanítása: emberi kapcsolatok avagy a barátságok margójára!!
Idén immár ötödször vágtam neki a nagy "kalandnak", amit én inkább zarándoklatnak nevezek, és így is élem meg...
Sokat változtatott rajtam mindegyik út, főleg a nézőpontjaimon és ettől a világ is változott körülöttem...
Megtanultam kapcsolódni és elengedni, segíteni és alkalmazkodni, próbálgattam a határaimat és rájöttem milliószor, hogy kitartással, hittel, alázattal és szeretettel minden célomat elérhetem...
Emberekhez kapcsolódok nap mint nap, a segítő út, amin járok sokféle embert sodor felém....
Vannak, akikkel az első pillanattól kezdve egyhullámhosszon vagyunk, de vannak olyanok is, akikkel több idő kell, hogy teret nyissunk egymás felé....
Ízlelgetem a szót, barátság 
, olyan melegséget adó, óvó, átölelő, biztonságot adó, szertetettel teli érzés...
Olyan ember, akire mindig számíthatok, akinek mindig ott vagyok a szívében, aki előtt mindig önmagam lehetek, mert szeret és elfogad olyannak amilyen vagyok...
Olyan ember, aki nem akar megváltoztatni, aki szeret ha nyűgös vagyok, támogat, ha arra van szükségem
Olyan ember, akit felhívhatok bármikor, aki eljön hozzám ha kérem...
Olyan ember, akinek elmondhatom azt is, amiről nehéz beszélni...
Olyan ember, akiért mindezt én is bármikor megteszem...
A barátok a földi őrangyalaink
A Caminon nem nekem szakadt meg a barátságom, hanem két másik embernek...
Mit tanultam belőle?
- ha már nem tudjuk elmondani egymásnak mi az ami bánt, vagy zavar, akkor már nincs dolgunk egymással..és ez minden emberi kapcsolatra igaz!
Szerencsés vagyok, mert elmondhatom magamról, hogy vannak barátaim!
Küldd el ezt az írást azoknak, akiket barátodnak tekintesz
Ölellek Benneteket!
Pető Csilla